Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piramis szimbolikája

2011.06.30

A piramis szimbolikája

Nem csupán a célszerűség, a technikai fejlődés hozta létre a gúlaformát, az egyiptomiak számára mélyebb vallási mondanivalójuk is volt ezeknek a síroknak. Lássuk először is a nevüket. Az egyiptomi szövegekben a mer, "piramis" szó az iar, "felemelkedni" igéből m- praeformatívummal képzett főnév. A piramis szó is egyiptomi eredetű, egy geometriai terminusból, a per-em-uszból származik, ami talán a gúla magasságát jelentette. A görög püramisz, ami piramist és hegyes cipót is jelentett, ebből származik. A mer tehát valószínüleg annyit jelent, hogy a felemelkedés helye. Könnyen belátható, hogy az első lépcsős piramisokban azt a létrát látták, amelyen az óbirodalmi vallás szerint a király lelke felszáll az égbe. Dobrovits Aladár hívta fel a figyelmet egy érdekes, talán tudatosan előidézett optikai csalódásra: a dahsuri tört piramis mellett állva, ha valaki elég közel van az építményhez, úgy tűnik, mintha a piramis végtelebe nyúlna.
A sima gúla alaknál a konkrét-szimbolikus tartalom már háttérbe szorut, módosult, helyet adott az elvontabb szoláris eszmének, mely a Nap jelképét látta benne. Ősi gyökerű képzetkör hatott a piramisokkal kapcsolatos vallási elképzelésekre. Héliupolisz (Junu) városban, mely közel volt Memphiszben, Nap-fétisként hegyes követ őriztek, a benbent vagy bent. A szabálytalan alakú kő és gúla között az egyiptomiak lényegi azonosságot láttak, ugyanis az obeliszkek és piramisok csúcsát benbenetnek nevezték. Piramisnak és obeliszknek a legszentebb része a csúcs, egyes képek az obeliszken ábrázolják a napkorongot, s az Újbirodalomból kimutatható, de biztosan régebbi eredetű elképzelés szerint ide ereszkedik alá a halott lelke.
Ezeket a csúcsokat, sőt az obeliszkek egész testét is, némelykor tündöklő arany vagy elektron- (fehérarany) lemezekkel vonták be, így ezek maguk is napként csillogtak. A Nap maga is azonossá lehetett a gúlával, fennmaradt olyan kép is, ahol nem korongként, hanem piramis alakban kel fel (piramidion Szennedzsem deir-el-medinei sírjában). Egy természeti jelenség, az ún. zodiákusfény is közrejátszott abban, hogy a gúla a Nap jelképe, sőt egyik megjelenési formája Egyiptomban. Az elnevezés félrevezető, a zodiákusfény egy hajnalban a keleti, alkonyatkor a nyugati horizonton látható, napsugarakból létrejövő halvány fényháromszög, mely Egyiptomban aránylag könnyen megfigyelhető. A Rét kísérő sugárháromszög kőbe faragott másainak is tekinthették az egyiptomiak a memphiszi sivatag óriási gúláit, a miniatűr piramidionokat és az obeliszkek csúcsát egyaránt. A felhőkön átttörő napsugarak is gyakran háromszög alakot vesznek fel. Olyan szorosan társult a gúla a Napisten-hithez, hogy a sugarakat némelykor kis, egymás mellett álló háromszögek sorával szemléltették, melyek csúcsa a korong felé mutatott, a fényforrás felé, ahol megszülettek. (Egyes képeken a háromszögek virágkelyhekké alakultak.) A napfényt tehát parányi háromszögekből álló szubsztanciának gondolták, s az anyagban realizálódott monumentális háromszögek is megőrizték fénytermészetüket. Ezek a nézetek is közrejátszottak abban, hogy egyes görögök a pür, tűz szóval akarták rokonítani a piramist. Egyes antik szerzők úgy hitték, hogy a piramisoknak nincs árnyékuk.
A piramis tehát a fény. A Nap-vallásban már a sír is előlegezte azt a fényességet, mely az égbe jutó megdicsőültnek Ré társaságában osztályrésze lesz. Az Óbirodalom második felében, de főleg a VI. dinasztia alatt végbemenő vallási változás, az Ozirisz-kultusz s ezzel az égi másvilág helyet az alvilágképzet térhódítása egyesek szemében elhomályosította ezt a fényt. Merenré és II. Pepi piramisában már a következőszöveget vésték a falra: "Ó, Hórusz, ez az XY király Ozírisszá (lett), Ozirisz ez a mű, Ozirisz ez a piramis (is)." (Pyr. 1657. a-b). Nemcsak az elhunyt azonosul Ozírisszal, hanem Ré ellenpólusát ismerik fel a piramisban is, a gúla is Ozírisszá válik. Az obeliszkek is kapcsolatba kerültek a túlvilággal, az V. dinasztiától kezdve a magánsírok bejárata előtt állították fel - rendszerint párosával - kis obeliszkeket. Ozirisz jelképé csak sokkal később lesz, abban az időben, amikor a papság áthidalását keresett a Ré- és Ozirisz-vallás egymástól annyira eltérő nézetei között. A többség mindig a Naphoz kapcsolta a piramist és az obeliszkeket.
A piramis architektúrája szem előtt tartotta az ősi csillagvallást is, amikor következetesen északon helyezte el a bejáratot. Az asztrális túlvilághit tanítása szerint a léleknek az égbolt északi pólusának régiójába kell eljutnia, "a pusztulást nem ismerő" (cirkumpoláris) csillagok közé. A későbbi piramistiszteletnek érdekes emlékei azok a Ptolemaiosz-kori szarkofágok, melyeken I. és II. Pepi piramisai perszonifikált formában, istennő és isten képében jelennek meg.
Az évezredek során sokan megfordultak a piramisoknál, még többen olvastak, hallottak róluk, mindig új és új nézetek, magyarázatok bukkantak fel építésükről, rendeltetésükről. Történetileg téves az a megállapítás (Josephus Flavius), mely szerint az Egyiptomban sínylődő zsidók építették volna őket, de nincs több alapja annak a késő ókorban és középkorban eléggé elterjedt véleménynek sem, hogy József gabonaraktárai voltak. (Híres emléke ennek az elképzelésnek a velencei Szent Márk-katedrális egyik mozakja.)
Színes legendakört őrzött meg a piramisokról a középkori irodalom. Ha csekély is a valóságalapjuk a történeteknek, az ókori hagyományból és a koptoktól átvett elemeik megérdemlik a figyelmet. Az egyik történetben Szúrid király a piramis építője. Itt nem nehéz felismerni a Szórisz nevet. Így nevezi Manethón Sznofrut. Az id a görögben leszármazási képző, Szúrid tehát azonos lehet Kheopsszal. A nevet nyilván görög szövegből vették át. Szúrid világkatasztrófát hirdető ijesztő álmok és jóslatok hatására emelte a piramisokat. Belsejükbe íratta fel az egyiptomiak titkos tudományát, hogy így megmaradjon a jövő számára. Ammianus Marcellinus (Res gestae XXII.13.30.) beszél először arról, hogy a régi sírok falaira azért kerültek a feliratok, nehogy a vízözön a régi rítusok feledésbe merüljenek. A mai piramismisztikának is ez a hiedelem az alapja. Piazzi Smyth és John Taylor óta egyre újabb elméletek kerülnek nyilvánosságra.a Kheopsz-piramis méreteinek titokzatos összefüggéseiről. Ezek a számok őrizték az egyiptomiak tudományát. Az áltudományos erőltett számítgatásoknak, melyek a földnek a naptól való távolságát, atomsúlyokat stb. akarnak kiolvasni a méretekből, legtöbbször semmiféle alapjuk sincsen. A Kheopsz-piramist igen fejlett kultúra hozhatta csak létre, de ezek az ismeretek nem azonosak a 19-20. Század tudományával.

 
 

 


Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22593
Hónap: 411
Nap: 14